Cikkek, érdekességek
|
Az emberek sokféle ülésfajtáról beszélnek :
- könnyített ülés - díjlovasülés - ugróülés - normális ülés - székülés stb.
Ezek csupán jelzők, amelyek valójában kevés jelentést hordoznak. Nagyon egyszerű lenne leírni, hogyan kell a lovon ülni, ugyan is ennek egyetlen korrekt módja létezik: úgy hogy a lovas súlypontja minden esetben-összhangban legyen a ló súlypontjával!
Felesleges arra törekedni, hogy kialakítsuk az ülés áltudományát. Valójában nincs alapvető különbség a díjlovas, ugrólovas vagy militarylovas ülése között, és ez alól a zsoké ülése sem kivétel. Mindegyiknek egy közös célja van: fenntartani a ló természetes egyensúlyát, stabilizálni a ritmusát, hajlékonnyá, alkalmazkodóvá, elengedetté tenni, ami biztosítja azt, hogy a lovas a lovat szárra tudja állítani. Ezeket kell minden lovasnak célul kitűznie és mindenkinek meg kell tanulnia helyesen ülni, ha a fentiek közül egyet is el akar érni.
Nyilvánvalóan az ugrólovas és a díjlovas felsőtestének helyzete különbözni fog az eltérő tevékenységük miatt, de az alapelvek közösek maradnak. Hasonlóképpen a zsokénak is jó oka van arra, hogy verseny közben a ló marja felett üljön, mégpedig a ló súlypontjának hangsúlyozott előretolódása miatt, ami a sebes vágtánál bekövetkezik. Mind a könnyített, mind a galoppülésben a lovas súlyát nem az ülőcsontok támasztják alá teljes mértékben, hanem az nagyrészt megoszlik a combokon, térdeken, vádlikon és részben a kengyeleken annak függvényében, hogy a ló milyen sebességgel halad. A másik végletben, ha a ló testsúlyának nagy része a hátulsó lábakra helyeződik át, az lesz a természetes testhelyzet, ha a lovas a függőleges mögött marad.
Tökéletes ülés és kéztartás: a lovas válla, csípője és sarka ugyanarra a függőleges egyenesre esik. Térde odasimul, csizmája a heveder mögött, lábfeje helyesen van a kengyelben, a sarok valamivel alacsonyabban, mint a lábujjak. A könyök a csípő előtt helyezkedi el. A kezek egyenes vonalon a száj irányába mutatnak.
A helyes kéztartás: a felkar a felsőtestünkhöz tartozik. Nincs okunk rá, hogy eltartsuk a testtől a levegőben. A karnak a lovas felsőteste mellett kell nyugodnia, a könyöknek pedig lazán a csípőcsont előtt, megfelelő szöget alkotva az alkarral. Az alkarnak a ló szája irányába kell mutatnia.
A kezünket a felsőtest előtt középen, attól mintegy 10 cm-re tartjuk a mar felett. Tartsuk a két kezet olyan közel egymáshoz, hogy ujjaink majdnem összeérjenek és csuklóinkat fordítsuk egymás felé. A kéz magassága a ló szájának helyzetétől függ, ami viszont a ló összeszedettségének, illetve szétnyújtottságának a függvénye. A kéz helyzete legyen mindig rugalmas, sosem rögzített . A ló szája irányába mutató könyök- alkar- kézfej egyenes vonal az ideális, oly módon hogy a szárak a ló nyakának oldalát érintik. Állandó, kifinomult támaszkodás csak úgy tartható fenn a ló szájával, ha a kezet az alkaron keresztül a könyök is segíti, ami a csípőcsont előtt nyugszik. A kézfejek forduljanak csuklóból enyhén befelé, hogy a lovas lenézve az ujjvégei lássa. Ebből a helyzetből könnyen mozdítható a kézfej 8- 10 cm- t befelé anélkül, hogy elmozdulna, amikor hajlítást, felvételt, fordulatot vagy átmenetet hajt végre a lovas.
Tehát, az alkar- csukló- szár tökéletesen egyvonalban kell lenniük, akármilyen is a ló mozgása. A hüvelykujj rázár a szárra és a mutatóujjra. A karok lazán az oldal mellett, a váll és a könyök ízületei követik a ló szájának mozgását. Fontos a „követő kéz”, amely fenntartja az állandó puha támaszkodást minden jármodban és feladatban. De ennél még fontosabb, hogy a kéz csak egy része a támaszkodás, száron lét kialakításának. Sokszor lehet látni, hogy a lovasok megpróbálják helytelen módon csak a kezükkel szárra állítani a lovakat vagy csak kézzel lovagolni egy felvételt, természetesen ez nem sikerülhet tökéletesen.
A helyes kéztartás nélkülözhetetlen alapja az elegáns és harmonikus lovaglásnak.
Néhány jellemző kéztartási hiba:
- merev oldalra kifeszített könyök, általában a hosszúszár használatánál jelentkezik és ilyenkor a merevvé váló ízületek nem tudják követni a ló mozgását megfelelően,
- merev, lefordított kézfejek, amitől a hajlítások, fordulatok lovaglása veszíti el a könnyed puhaságot és az ugrás fölött megnehezíti a ló szájának pontos követését, általában szétnyílik a lovas könyöke és nem ad megfelelő mértékben szárat, ami könnyen verőhibához vezethet,
- a magas vagy mély nyugtalan kéztartás meg akadályozza a ló puha és folyamatos támaszkodását,
- sokszor lehet látni, hogy néhány lovas fűrészelő mozdulattokkal próbálja lekényszeríteni a lófejét egy általa elképzelt keretbe, ami szintén kizárja a lovaglás céljának kitűzött elengedettséget és eleganciát;
Tehát a helytelen kéztartás sok probléma okozója lehet mind az idomításban, mind az ugrópályán. |
|
Ha kérdés bárki számára, hogy mi a legfontosabb egy lovas alapkiképzése során, amelyet már gyermekkorban ideális elkezdeni, akkor csak egy válasz lehetséges - a helyes ülés elsajátítása.
Az ülés, amely végig kíséri egy lovas pályafutását és amelynek hibáit idővel egyre nehezebb teljesen korrigálni. Az ülés, ami eleganciát és harmóniát kell hogy közvetítsen nem csak a szakavatott szemek felé.
A lovasnak, mielőtt bármilyen módon hatni akar a lóra, meg kell tanulnia elhelyezkedni és ülni a nyeregben oly módon, hogy ne zavarja a ló mozgását. A simulékony, puha, a ló mozgását követő ülés elsajátítása futószáron történik, annak érdekében, hogy a lovasnak ne kelljen a ló irányításával foglalkoznia.
A lovas által adható segítségek a ló irányítására szolgálnak, és mindenkor kiegészítik egymást. A megfelelő szemléletű képzésben részesülő lovas csak akkor kezdheti el tanulni a különböző segítségek alkalmazását, mikor már tud helyesen ülni. Ennek hiányában a segítségek ugyanis a helytelen üléstől eltorzulnak, és hatástalanok lesznek. |
A régi mondás szerint a jó lónak nincsen színe. Vagyis mindegy milyen színű, csak esztétikai szempontból van jelentősége. A ló szőrének színe attól függ, hogy bőre mennyi pigmentet, vagyis természetes festékanyagot tartalmaz. 6 alapszínbe soroljuk őket, de egy alapszínnek rengeteg különböző változata lehet.
A ló három alapjármóddal rendelkezik, melyek sebesség alapján emelkedő sorrendben a következők: lépés, ügetés és vágta. A különböző jármódokon belül a ló képes többféle iramban is mozogni, de lábsorrendje nem változik. |
