Általános tájékoztató a lovakról és a lovardai viselkedés szabályairól

     A lovaglás és a lóval való bánásmód bizonyos kockázatokkal jár, a lovarda területén fokozott figyelmet kell tanúsítanunk, röviden:

     Ahhoz, hogy a fokozott elvárásoknak megfeleljünk, olvassuk el figyelmesen a kifüggesztett tájékoztatókat, szabályokat, és tartsuk is be őket. Ha valamiben nem vagyunk biztosak, ne szégyelljünk segítséget kérni az oktatóktól, a lovardai személyzettől, illetve a többi lovastól.

A lovak néhány tulajdonsága:

     – A ló csordaállat. A ló többi ló között érzi magát biztonságban, egyedül általában nyugtalanabbak, idegesebbek, jobban figyelnek a külvilág ingereire, keresik a társaikat.

     – A ló menekülő állat. Kitűnőek az érzékszerveik, nagyon jó a megfigyelőképességük, ezért a lovasnál hamarabb is észlelhetnek dolgokat. A vadon élő lovak egyetlen hatékony fegyvere a ragadozókkal szemben a menekülés. Ebből adódik, hogy a megijesztett ló első reakciója a menekülés.

     Az istállóban nyugodt, határozott szavakkal hívjuk fel magunkra az általunk megközelítendő ló figyelmét. Csak akkor menjünk be hozzá, ha észrevett. Mozdulataink legyenek nyugodtak és határozottak. Figyeljük a ló reakcióit. Harapásra figyelmeztet a hátracsapott fül és a toporgás. Ilyenkor próbáljuk nyugodtan megérinteni, és megsimogatni. A lényeg a határozott viselkedés, a félelem csak fokozza a ló rossz hozzáállását, nem szabad kapkodó mozdulatokat tenni. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjünk segítséget.

     Soha ne kerüljünk hirtelen, közvetlenül a ló háta mögé. Ijedtében kirúghat, és eltalálhat minket. Ha hátulról közelítünk, mindig hangosan meg kell szólítani az állatot. A rúgásra utal a fülek hátracsapása, a farok tekergetése és a toporgás. Ha hiába szólunk rá a lóra, kérjünk ismét segítséget szakembertől.

     Minden lónak külön egyénisége van, amelyet igyekeznünk kell kiismerni és a velük való bánásmódot e szerint alakítani (pl. az egyik érzékenyebb, mint a másik). Igénylik és meghálálják a szeretetet és törődést, durva, goromba bánásmód esetén hamar elvadulnak.

A lovaglás kockázatai:

     A lóról való esés reális kockázata a lovaglásnak. Rettegnünk azonban nem kell. Az esések tört százaléka végződik sérüléssel. Elkerülésének legegyszerűbb módja, ha feltétel nélkül megfogadjuk az oktató tanácsait. Az esések száma csökkenthető a biztonságos, fix ülés elsajátításával (Jó alapképzés!); a ló idegességét kiváltó okok elkerülésével. Eséskor fontos a kengyelek elengedése (nem tövig a kengyelben!) és a ló elengedése (ne húzzon!). Ezen felül próbáljunk meg összegömbölyödni, amennyire tudunk. A kalimpáló végtagok fokozottabban ki vannak téve a sérüléseknek.

     A lóval való bukás ritka dolog (inkább csak ugrásnál fordul elő). Ilyenkor egyetlen célunk lehet: minél gyorsabban, minél messzebb kerülni a földön fekvő állattól. Figyelni kell a lovat, amikor felkel, nehogy kárt tegyen bennünk.

     A fejsérülések elkerülése érdekében a lovaglókobak viselése kötelező! Egyéb védőfelszerelés (gerincvédő, kesztyű, stb.) használatáról a szülő dönt, ám a nyeregben történő lovagláshoz a lovaglócipő és a lábszárvédő használata kötelező!