Általános tájékoztató a lovakról és a lovardai viselkedés szabályairól

     A lovaglás és a lóval való bánásmód bizonyos kockázatokkal jár, a lovarda területén fokozott figyelmet kell tanúsítanunk, röviden:

A LOVAGLÁS VESZÉLYES ÜZEM!

     Ahhoz, hogy a fokozott elvárásoknak megfeleljünk, olvassuk el figyelmesen a kifüggesztett tájékoztatókat, szabályokat, és tartsuk is be őket. Ha valamiben nem vagyunk biztosak, ne szégyelljünk segítséget kérni az oktatóktól, a lovardai személyzettől, illetve a többi lovastól.

A lovak néhány tulajdonsága:

     – A ló csordaállat. A ló többi ló között érzi magát biztonságban, egyedül általában nyugtalanabbak, idegesebbek, jobban figyelnek a külvilág ingereire, keresik a társaikat.

     – A ló menekülő állat. Kitűnőek az érzékszerveik, nagyon jó a megfigyelőképességük, ezért a lovasnál hamarabb is észlelhetnek dolgokat. A vadon élő lovak egyetlen hatékony fegyvere a ragadozókkal szemben a menekülés. Ebből adódik, hogy a megijesztett ló első reakciója a menekülés.

Kerüljük a lovak közelében a harsány kiáltásokat, hirtelen mozdulatokat, mert reakciójuk váratlan és félelmet keltő lehet!

     Az istállóban nyugodt, határozott szavakkal hívjuk fel magunkra az általunk megközelítendő ló figyelmét. Csak akkor menjünk be hozzá, ha észrevett. Mozdulataink legyenek nyugodtak és határozottak. Figyeljük a ló reakcióit. Harapásra figyelmeztet a hátracsapott fül és a toporgás. Ilyenkor próbáljuk nyugodtan megérinteni, és megsimogatni. A lényeg a határozott viselkedés, a félelem csak fokozza a ló rossz hozzáállását, nem szabad kapkodó mozdulatokat tenni. Ha bizonytalanok vagyunk, kérjünk segítséget.

     Soha ne kerüljünk hirtelen, közvetlenül a ló háta mögé. Ijedtében kirúghat, és eltalálhat minket. Ha hátulról közelítünk, mindig hangosan meg kell szólítani az állatot. A rúgásra utal a fülek hátracsapása, a farok tekergetése és a toporgás. Ha hiába szólunk rá a lóra, kérjünk ismét segítséget szakembertől.

     Minden lónak külön egyénisége van, amelyet igyekeznünk kell kiismerni és a velük való bánásmódot e szerint alakítani (pl. az egyik érzékenyebb, mint a másik). Igénylik és meghálálják a szeretetet és törődést, durva, goromba bánásmód esetén hamar elvadulnak.

A lovakkal való foglalkozás során a legfontosabb
a TÜRELEM és a KÖVETKEZETESSÉG!

A lovaglás kockázatai:

     A lóról való esés reális kockázata a lovaglásnak. Rettegnünk azonban nem kell. Az esések tört százaléka végződik sérüléssel. Elkerülésének legegyszerűbb módja, ha feltétel nélkül megfogadjuk az oktató tanácsait. Az esések száma csökkenthető a biztonságos, fix ülés elsajátításával (Jó alapképzés!); a ló idegességét kiváltó okok elkerülésével. Eséskor fontos a kengyelek elengedése (nem tövig a kengyelben!) és a ló elengedése (ne húzzon!). Ezen felül próbáljunk meg összegömbölyödni, amennyire tudunk. A kalimpáló végtagok fokozottabban ki vannak téve a sérüléseknek.

     A lóval való bukás ritka dolog (inkább csak ugrásnál fordul elő). Ilyenkor egyetlen célunk lehet: minél gyorsabban, minél messzebb kerülni a földön fekvő állattól. Figyelni kell a lovat, amikor felkel, nehogy kárt tegyen bennünk.

     A fejsérülések elkerülése érdekében a lovaglókobak viselése kötelező! Egyéb védőfelszerelés (gerincvédő, kesztyű, stb.) használatáról a szülő dönt, ám a nyeregben történő lovagláshoz a lovaglócipő és a lábszárvédő használata kötelező!

Szabó Miklós
lovasoktató